Az én feladatom az ingatlan vásárlása előtt javarészt az épület műszaki állapotának felmérése. Azt, hogy melyik városrészen helyezkedik el, mekkora távolságra található tömegközlekedés/bolt/orvos/iskola, a vevőjelölt "dolga" kinyomozni, hiszen minden családnál mások a prioritások és lehetőségek.

Mivel nem vagyok vak, néha azért teszek én is megjegyzést ezzel kapcsolatban, amikor valami olyan dolgot látok.

Nézzünk három esetet...

I.

Az ingatlan egy agglomerációs településen helyezkedik el, családi házas övezetben. Mikor megérkeztem, azonnal szemet szúrt, hogy az utca másik oldalán egy nagy raktárépület van, egy látszólag is ipari/kereskedelmi kialakítású telken.

Átnéztem az eladó házat, majd úgy mellékesen feltettem az ingatlanos hölgynek a kérdést, hogy mit tud erről a raktárépületről?

Általam legjobban utált dolog, amikor hülyének néznek. Az hagyján, ha a laikus vásárlójelölteknek lökik a rizsát, de engem hagyjanak ki ebből. Nem tartozom beszámolóval az eladók felé és ritkán bonyolódok vitába velük. Itt sajnos elég keményen sikerült konfrontálódni.

”A lányomnak építettük, csak ő úgy döntött, hogy mégsem költözik ide. Higyje el, minden úgy van építve, hogy neki szántuk...”

A szóban forgó épület egy ikerház-fél, a telek hátsó részén, oldalhatáros beépítéssel, azaz a telekhatártól 1 méterre.

Jelen volt az eladó idősebb házaspár, a vevőjelölt fiatal pár és befutott a magát épület műszaki ellenőrének mondott férfi.

Sok esetben keveredek vitába ingatlanközvetítőkkel, amikor "belehallgatnak" abba, amit a házszemle után mondok az ügyfeleimnek az adott házról.

Kifejezetten utálom ezt, mivel engem azért fizetnek, hogy szakértői szemmel átnézzem az ingatlant, elmondjam róla a szakmai véleményemet FÜGGETLENKÉNT. Tehát nincs rózsaszín köd a szemem előtt - mint a vevőjelöltnek -, nem csillognak dollárjelek a szememben - mint az eladónak - és nem akarok minél előbb jutalékot felvenni a közvetítésért - mint az ingatlanos.

Megyek, körbenézek, körbemérek, jegyzetelek és elmondom, amit ezek alapján leszűrtem az ingatlanról.

Ha ezt a beszélgetést hallja az eladó vagy ingatlanos, jön a felhorgadás, hogy hülyeséget beszélek, meg nem úgy van, stb. Volt, ahol kis híján megvertek...

Az épületeket én olyan szemmel nézem, hogy a jelenlegi elvárásoknak megfelelő komfortot nyújtson, elfogadható rezsiköltség mellett. Ehhez bizony komolyabb felújítás/korszerűsítés szükséges, amit folyton megkérdőjeleznek.

Nézzük, hogy miért is nem igazak ezek, mi szól a koszerűsítés/felújítás mellett.

Az elmúlt évben sokan kerestek fel azzal a céllal, hogy vidékre költöznének, ám anyagi lehetőségeik vagy igényeik miatt ezt egy üdülőövezetben/külterületen képzelik el. Semmi gond nincs ezzel, de nagyon fontos, hogy ezzel a szemmel tudjam nézni az ingatlant.

A zöldbe költözéssel semmi bajom sincsen és félreértés ne essék, tudom, hogy anyagi lehetőségek is végesek, pláne a mostani ingatlanárak mellett. Viszont nekem az a dolgom, hogy sorban adjam a kijózanító pofonokat és a műszaki tartalomra koncentrálva elmondjam mit látok.

Mit várunk el egy állandó lakhatásra szolgáló ingatlantól?

Az ingatlan a fővárosi agglomerációban helyezkedik el, drága környéken, jónak mondható helyen. Ikerházként két lakóegység van a telken, a megosztott telekrésszel együtt kerül(t) 85 millió forintba a kb 120 m2-es, kétszintes minimál stílusú lakóépület.

Nem indult jól a dolog, mert a kivitelező hetekig halogatta a szemlét, hiába hangsúlyoztam a vevőjelölteknek (az én megbízóimnak), hogy minél inkább szerkezetkész állapotot kellene látnom, mert a bevakolt/elburkolt részekről nem tudok véleményt mondani. (bár erre is van ellenpélda)

Sokadik körben sikerült közös időpontot találni, megejtettem a szemlét.

Láttam csodákat... De ne csak károgjak, minden negatívumot pozitív követ.

Sosem volt a szívem csücske a kéményseprő-tevékenység, viszont még én is írtam bejegyzést abból, hogy mennyire káros is lehet a mostani állapot, amikor az ingatlantulajdonosok felelőssége a kéményük ellenőrzése, szabályossá tétele. Ismerve a magyar mentalitást, amíg haláleset nincs, addig nem hívják ki a kéményseprőket. A bejegyzést nagyon sokan megosztották a kéményseprő-cégek közül is, akik facebookon aktívak.

Hát akkor most ezt is osszák meg, amikor őket szapulom, mégpedig teljes joggal.

Nem kicsit van tele a púpom az egésszel. Aktívan jelen vagyok és használom a közösségi média különböző formáit, nem is tagadtam soha, hogy ennek köszönhetően van sok munkánk.

Szerencsére a "Hogyan vegyünk telket?" podcastemben   elhangzottakat sokan megfogadják és nem vakon vágnak bele a telekvásárlásba, hanem építészt keresnek előzetes átnézésre.

Ennek kapcsán kerültem én is képbe, egy lejtős telket kellett megnéznem, ennyit tudtam előzetes információként.

Rengeteg tévhit kering a vályogházakkal kapcsolatban, ezek tisztázására szentelek majd egy külön posztot, mert ilyenkor rám ront a sok öko-troll úgyis, hogy márpedig...

Akkor nézzünk egy tökéletes példát arra, hogyan NE (!!!!) újítsunk fel egy (vályog)házat, illetve hogy miért is nem szabad megvenni az ilyet.

Az ingatlanhirdetésben a beltéri fotók domináltak, amiben hangsúlyozottan szerepeltek a szépen kifestett és tapétázott szobák, előszoba. A külső fotó is olyan részletét mutatta az épületnek, aminél tényleg azt lehetett mondani, hogy felújított, ránézésre nem is rosszul. 

Az épület egy korábbi ikres összeépítésű vályogház egyik fele, a másik része az eredeti állapotában van, nagyon nagy a kontraszt a kettő között. Csak amíg az ingatlanosok és vevőjelöltek részére ez esztétikai különbséget jelent, számomra inkább műszaki szempontból érdekes.