Nem leszek népszerű ezzel az írással azok körében, akik ilyen házban laknak, vagy környezettudatosság miatt vályog-pártiak.
2021. július 01-én az Innovációs és Technológiai Minisztérium megjelentette a Magyarország Hosszú Távú Épületfelújítási Stratégiáját (HTFS), melyben (többek között) 2050-re tűzte ki célul, hogy a magán- és középületeink felújítás révén nagy energiahatékonyságúak, vagy karbonsemlegesek legyenek.
Azt most hagyjuk, hogy ennek mennyi a valós realitása, a célt ki kellett tűzni és persze alapvetően egyet is lehet vele érteni.
A stratégián belül a vályogházakra külön kitértek:
nem javasolt felújítani, mert az értékük (gyakran az elhelyezkedésükből is adódóan) olyan alacsony, hogy a felújítás piaci értéken nem térül meg. (…) A nagy energiafelhasználás mellé gyakran társulnak szerkezeti problémák, és alacsonyabb lakókomfort (…) Ebben az esetben bontásuk jelenthet megoldást. Ezért felújításukra célzott támogatási program indítása nem célszerű.
Természetesen azonnal felhördültek a különböző egyesületek, némelyik azért, mert a természetes anyagokból építés mellett kötelezte el magát, némelyik pedig azért, mert ezekben az épületekben jellemzően alacsony jövedelmi csoportba tartozók élnek.

Nem kevés épületről van szó, kb 600.000 vályogházról és a bennük élő 1 millió emberről beszélünk.





