A következő történet annyira meredek, hogy mindennemű egyezése a valósággal csak a véletlennek köszönhető és természetesen az egészet csak álmodtam...
Meseországban léteznek kisebb-nagyobb települések, melyek utcákra tagozódnak, telkekre, ezeken takaros házikók vannak, melyben élnek a polgárok. Nevezzük ezeket a részeket egyszerűen lakóövezeteknek.
Vannak a települések szélein olyan telkek, amiken korábban gyümölcsösök, szőlők voltak, rajtuk az ezek kiszolgálására kis épületekkel. Ezek valók arra, hogy ne kelljen a parasztnak a kapát és egyéb szerszámokat állandóan hazahurcolnia, valamint hogy esetenként a musttól megszédülve el tudjon tölteni szundikálással egy napot anélkül, hogy az asszony károgását kellene hallgatnia. Nevezzük ezeket a részeket zártkerteknek.
A Királyi Testőrség egykori parancsnokának legkisebb fia, János házasodni készült, ám a szülői házban már nem volt hely, így önálló ingatlan keresésébe fogtak ifjú arájával, Juliskával (ebben a mesében ők nem testvérek).
Jancsi kedvező áron hirdetett ingatlanba futott bele.
Felújitott állapot, földszint+tetőteres kialakítás, jó hőszigetelés, új nyílászárók, új tető, új gépészet és villanyrendszer, alacsony rezsi.
Túl szép, hogy igaz legyen?
"Az ingatlan zártkerti, ezért készpénzes vásárlók jelentkezését várjuk."
Mindez a Királyi Statisztikai Hivatal szerinti bruttó havi átlagbér nyolcvanszorosáért.
Mit jelent a felújítás? Eredetileg volt az ingatlanon egy kb 20 m2-es épület, ami a felújítás során megduplázódott, valamint beépült a tetőtere is. A felújítás sem igaz, mert teljesen alapoktól újat építettek az eredeti helyére. A kulcsrakész befejezést kb 2 hónap múlva ígérték.
Ha mindez igaz, nem is lenne rossz vétel, hiszen másfél-dupla áron hirdetik a hasonló méretű épületeket a településen. Igaz, hogy ez a széle, de jó a közlekedés, közel van minden.