A polgi töprengve ült az asztala mögött, a kiterített papírokat bámulva. Szeme ide-oda ugrált a számok között, melyek 3 milliótól 14 millióig változtak. A nagyobb összegből visszacsurgatott lóvéból tudna venni a lányának egy használt autót, úgyis most szerezte meg a jogsit... viszont kiürülne a község kasszája.

Felvette a telefont.

- Szervusz Gyulám! Jóska vagyok a községházáról. Tiétek a munka. De ugorj már be hozzám légyszíves, és hozz egy másik árajánlatot, mert erre véletlenül ráömlött a kávé és nem látszódik a végösszeg, ami 6 millió volt. 

A telefonban némi csend támadt, szinte hallani lehetett, ahogy kattognak a fogaskerekek.

- Oké, polgikám, délután beviszem hozzád.

- Remek. Figyelj, ha már beszélünk… nem tudsz véletlenül 3 millió körül valami használható nöies kabriót?

Miután a hívást befejezte, kiüvöltött az irodából.

- Manyikaaa! Irjon egy megbízási szerződést a Gyuláéknak a hivatal padláshőszigetelési munkáira, hatmillió forintról. Támogatnunk kell a helyi vállalkozókat, nekik adtam a munkát. Ráadásul a legolcsóbb ajánlat is az övék.

Gyula brigádja örömmel hallotta, hogy holnaptól otthon dolgoznak, ráérnek később kelni a kocsmában melegedni, nem kell 1 órát utazni a munkavégzés helyéig.

Másnap némi zavar támadt az erőben, mikor bementek a hivatal épületébe, mert reflexszerűen a pénztár felé indultak és beálltak a segélyre várók közé. Gyula alig találta meg őket.

Csak mikor elüvöltötte magát, hogy "Ki akar dolgozni?" a kiürült folyosón a brigád tagjai maradtak, némi foghíjjal. Egyik segédmunkásnál ugyanis mélyebben rögzültek a dolgok, és ő már árkon-bokron túl volt.

Felmentek a huszonpáréve felújított épület padlásterébe, ahol Gyula körbemutatott.

- Ezt a régi üveggyapotot kell eltüntetnünk. A falu nyert valami EU-s pénzt az épület energetikai korszerűsitésére, új szigetelés lesz helyette. Nemsokára megjönnek a konténerek, a parkolóba lesznek lerakva.

- És hogy a faszomba vigyük le 3 emelet magasból? – kérdezte Feri, a brigád feje.

- Ott vannak zsákok, azokba tömködjétek bele és ott a lépcső.

Feri igen morcosan nézett a főnök után, rohadtul utált lépcsőzni, állandóan beverte a térdét a hasába. 

Nekiálltak megtömni a zsákokat a hófehér cuccal, ami elég nehéznek bizonyult, mivel tépődött és szakadt, csak azt tudták megragadni, ami a markukban maradt. A megtöltött zsákokkal Feri és egy melós elindultak lefelé, Holle anyóként kis fehér pamacsokat hullajtva maguk után. Lefelé kétszer, felfelé háromszor álltak meg pihenni és mire visszaértek a másik két ember édesen szunyókált az összegyűrt szigetelésen.

- Ébresztő, bazdmeg! - rúgott bele az alvó kollégába Feri. - Még nincs dél, hogy aludjunk! Találjunk ki valamit, mert ez a lépcsőzés kurva fárasztó.

A felébresztett melós, Sanyi feltolta a cserepet a tetőn és lenézett.

- Pont alattunk van a konténer! - csillant fel a szeme.

Próbaképpen megtömtek egy zsákot, leszedtek pár cserepet meg tetőlécet, és útjára engedték a teli zsákot. Amivel pont fejbe találták az ablakon kihajoló Icukát a pénzügyről, így a gyapot jó része az épületben kötött ki, finom csillámként beterítve az egyterű irodát.

Olyan visítás támadt, hogy a padlástér sötét zugjaiban megbúvó denevérek fejvesztett menekülésbe kezdtek, célba véve az újonnan kialakított tetőnyílást. Az ott ácsorgó Feri éppen a sapkájából rázta ki a port, és rémülten vette észre, hogy a visszarakott fejfedő alatt valami lapul. Mit lapul... csapkodott, karmolt!

Amitől aztán még jobban belegabalyodott az ősz hajszálak közé és pár perc alatt befonta magát a zsíros hajcsomókba. A hivatal dolgozói annyit láttak, hogy egy pocakos, poros ember szélsebesen száguld le a lépcsőn üvöltve, a fején lévő díszt csapkodva.

- Nézd anya, ott van Jack Sparrow! - szólalt meg egy kisgyerek.

A többiek könnyesre röhögték magukat odafönt, de azért a további malőröket kerülendő, a tetőről ledobást mellőzték. Sanyi eszébe jutott, hogy van lift az épületben, így lehordtak 8-10 zsákot a harmadikra, ott kitámasztották a liftet és megtöltötték a zsákokkal. Ezzel a módszerrel kicsit gyorsabban haladtak, bár a liftre váró öreglányok és dagadt falusiak nem örültek az időszakos szüneteknek.

Jó pár cigiszünet, ebédszünet, fröccsszünet után azért a padlás jó részéről lekerült a régi hőszigetelés, megtöltve a konténereket.

Konténeres Tibi egész nap a környező településeket járta, csak estére jutott el a Polgármesteri Hivatalhoz. Felmarkolta a pillekönnyű konténert, rábaszta a hálót, és elrobogott vele a lerakó felé. Mire odaért, a menetszél az összes gyapotot kifújta hátulról, finom porhóval terítve be az utat.

(Drogos Jancsi a Mennyben érezte magát, ennyi "havat" még életében nem látott. Illetve egyszer, amikor a panelházak melletti kutyafuttatóban rátalált a nap által megszárított, kifehéredett kutyaszarhalomra)

Vakarta a fejét, mert az engedélye is ugrik, ha sitt leszóródik az autóról, márpedig itt ez volt a helyzet. Visszafelé nagyon lassan gurult, és az alul megrepedt kipufogóval az árokba fújatta a gyapotot. A lakosok kurvára örültek a padlógázon bőgő motorral csordogáló IFÁ-nak, és beígértek neki egy alapos verést, ha nem hagyja nézni a Barátok köztöt.

Láttál már egymás hátán bogarakat? Mert úgy nézett ki a következő kanyar. Azt találta ki, hogy egymásba rak két konténert. A teli tetejére egy üreset, így a gyapot nem tud szállni. A terve fényesen bevált, csak éppen a konténerek aljából nem akart kijönni az összepréselt gyapot. Mérgelődött egy darabig, aztán elment inkább lefeküdni aludni, reggelre hagyva a megoldást. Éjjel megálmodta: körfűrésszel felvagdossa a kemény gyapotot táblákra és majd eladja valami baleknak.

Éjjel szokatlanul nagy volt a nyüzsgés a faluban, a máskor csendes, alvós éjszakát mindenfelől nyögések, surrogások töltötték meg. Mindenki vakarózott, mint a bolhás kutya. Egyik anyuka a gyerekével a közeli városba, a vuhani kórházba is elment, mert a kislánya véresre vakarta a kezeit. A váróban több falubelivel találkozott, tiszta hipochonder találkozó volt.

A frissen kinevezett főorvos csak pislogott a rengeteg beteg láttán, ugrani látszott az éjszakai nővéresdi, amit betervezett... Mikor rájött, hogy a betegek 99%-a egy településről jött, azonnal értesítette a járványügyet.

(kép forrása)

Így történt, hogy mire a falusiak reggel felébredtek, a faluból kivezető utcákat lezárták, és maszkban mászkáló emberek lepték el a települést. A kihallgatások során kirajzolódtak a tegnapi történések és arra jutottak az orvosok, hogy a Ferit elkapó denevér hurcolhatott valami betegséget, mivel jellemzően azok betegedtek meg, akik a Hivatal közelében jártak.

A betegség meghatározásához azonban szükség volt a hordozóra, azaz a denevérre. Hiába zörgettek azonban Feriéknél, a felesége tegnap óta nem látta. Útbaigazította őket a présházuk felé, ahol Feri havonta pár napot tartózkodik, amíg az asszonynál "azok" a napok vannak. Most mondjuk nem, így nem is értette a kimaradást.

A járványügyesek jobbnak látták bevonni a TEK-et is, nem tudván, hogy mennyire fertőződött meg az alany. A sötétkék ruhás, maszkos emberek körülvették a présházat, és felmérték a terepet. Már látták, hogy nem lesz könnyű dolguk, mivel a présház a faluszéli domboldalon helyezkedett el, ahol a folyamatos feltörések ellen a tulajdonosok erőddé építették át az épületeket. Keskeny, lőrésszerű ablakok, 10 cm vastag rácsozott pinceajtó, rácsok mindenhol.

Első körben elvágták az áramot. Elhallgatott odabent a rádió, de semmi más nem történt. A felszólításokra senki nem reagált, a kordon mögött egyre gyűlő falusiakon kívül.

Végül a tetőt megbontva sikerült bejutni az épületbe. A két kommandós a szűk padlástérben kereste a lefelé vezető utat, amikor elkezdett kopogni alattuk a deszkázat. Lövések! Rémülten vetették le magukat a ház melletti orgonabokorba.

- Kibaszott egerek! Elrágtátok a villanyvezetéket, mi?! - hallatszott lentről egy borízű hang. - Adok én nektek!

A padlásajtót felnyitva Feri jelent meg, kezében egy partvisnyéllel, amivel az előbb felkopogtatott. Kopaszra borotvált feje fehéren csillogott, elütve a napbarnította, borostás, kissé megkarmolászott arcától. Meglepődve nézte a megbontott tetőt, és a lyukon keresztül az épületet körülvevő rendőröket, embereket. Véres atlétatrikójában kicsit megborzongott a hideg levegőtől.

- Bácsi, bácsi! Ne bántsátok McClanet! - kérlelte egy kisfiú az egyik rendőrt.

Feri alkoholmámorát felülírták a látottak, így hajlandó volt kinyitni a présház ajtaját, bár a lakattal elmolyolt vagy 10 percet, nem találva a kulcsot. Az ajtó előtt toporgó TEK-est majd szétbaszta az ideg, csak azért nem lőtte le a picsába a TUTO-lakatot, mert abban még volt anyag, nem bízott a 9 mm-esben.

A járványügyesek a présház sarkában megtalálták a döglött denevért egy csomó haj kíséretében és a gyorstesztek alapján nem hordozott semmilyen betegséget.

A TEK és az orvosok levonultak, bár előtte javasolták a polgármesternek, hogy vegye rá az embereket a gyakoribb fürdésre...

Gyula bőszen káromkodott az esti söre mellett, mert észrevette, hogy a leadott költségvetésében ő sima tekercses hőszigeteléssel számolt, ami lényegesen olcsóbb, mint kiírásban szereplő táblás gyapot. Márpedig a műszaki tartalmon nem lehet változtatni, ellenőrizni fogják. Csipogott a telefonja, sóhajtva vette kézbe.

"Van eladó táblás gyapotom, ha érdekel. Tibi" - jött az sms. 

(az írás már a korábbi blogomon is megjelent, akinek esetleg ismerős lenne... tervezem a folytatásokat, kell egy kis humor a mostani időkben.)