Kontent • 7 nap
Dargay Attila egykori filmterve sokévnyi munka eredményeként kel életre a mozikban: április 17-től nagyvásznon a Csongor és Tünde.
Az Árgyélus királyfi, Csongor katonának álcázva magát kiszökik a királyi várból, hogy megtalálja a visszatérő álmában megjelenő szépséges nőalakot. A királyság kertjében álló aranyfánál Mirigybe, a gonosz lápi boszorkányba botlik, aki csapdát állít neki, hogy eltérítse céljától, mert saját lányát szánja a délceg királyfinak. Csongornak egyik próbát a másik után kell kiállnia, a hármas útelágazáshoz érve a Fejedelem, a Kalmár és a Tudós próbálja megkörnyékezni, ám hősünk ellenáll minden kísértésnek. A három ördögfióka, Berreh, Kurrah, Duzzog ugyancsak azon munkálkodnak, hogy a szerelmesek soha ne találjanak egymásra. A királyfit újdonsült szolgája, a jámbor Balga, míg Tündét a cserfes szolgálólány, Ilma kíséri útján, akik férj és feleség, de most egy időre elválni kényszerülnek. Vajon a hosszú vándorlás után egymásra találnak-e a szerelmesek, és Tündének számolnia kell-e valamiféle büntetéssel, amiért minden tiltás ellenére elhagyta tündérhont? A magyar romantikus irodalom talán legszebb, egyben legösszetettebb darabja gyerekbarát változatban, animáció formájában kerül a mozikba sok évtizeddel az első vázlatok megszületése után.
Vörösmarty Mihány 1830-ban írta meg Csongor és Tünde című drámai költeményét, melynek kiadásához a pesti cenzúra nem járult hozzá, így arra Székesfehérváron került sor a költő egykori gimnáziumi szakoktatójának segítségével a rá következő évben. A szerző életében soha nem mutatták be, 1866-ban is csak részleteket láthatott belőle a közönség, az első teljes előadásra 1879-ig kellett várni.
A Csongor és Tünde nehéz olvasmány, mely nyelvezete, szerkezete, ritmusa, illetve filozófiai magasságokban járó, elvont gondolatisága révén meglehetősen összetett módon járja körül a létezés, ezen belül is a boldogságkeresés témáját, alaposan próbára téve ezzel az olvasót. Ehhez mérten színpadra állítani sem könnyű, számtalan próbálkozást illettek vegyes vagy negatív kritikával, mely megállapítás a közelmúltra is igaz. Tévéfilm 1973-ban készült belőle Zsurzs Éva rendezésében (többek között) Safranek Károly, Zsurzs Kati, Koncz Gábor, Pécsi Ildikó, Gobbi Hilda, Paudits Béla, Benkő Péter, Mikó István, Gáti József és Bessenyei Ferenc szereplésével. A 167 perces játékidő ugyancsak az alapmű összetettségét igazolja.
A Szaffi, a Lúdas Matyi, Az erdő kapitánya és a Vuk szülőatyja, Dargay Attila a hetvenes években készített látványterveket a Csongor és Tünde animációs filmhez, mely azonban soha nem valósult meg, részben annak archaikus nyelvezete miatt. Özvegye és alkotótársa, Henrik Irén felkérésére a Cinemon Entertainment (Kék Pelikan, Kojot négy lelke, Lengemesék) animációs stúdió szakembergárdája váltotta valóra az álmot, négy évig dolgoztak a vázlatok életre keltésén hagyományos 2D technikát alkalmazva. A rajzfilm producere Temple Réka, rendezői Dargay Attila egykori tanítványa, Máli Csaba (Manieggs) és Pálfi Zsolt (Lengemesék). A szereplőknek Czető Roland (Csongor), Eke Angéla (Tünde), Menszátor Magdolna (Mirigy), Szabó Győző (Balga), Lamboni Anna (Ilma), Mikó István (Fejedelem, Kalmár, Tudós), Geszti Péter (Kurrah), Csőre Gábor (Duzzog), Vida Péter (Bezzeg), Timkó Eszter (Éjkirálynő) kölcsönözték a hangjukat.
A '70-80-as években a hagyományos 2D technikával készült magyar rajzfilmek és sorozatok minden szempontból felvették a versenyt más nemzetek rajzfilmjeivel, sőt, sok esetben előremutató megoldásaikkal felül is múlták azokat. Nem véletlen, hogy több nemzetközi koprodukció (vagy bérmunka) is készült ekkoriban. Sikerük titka a szakemberek kreativitásában, felkészültségében és elhivatottságában, a karakterekben, a grafikában, a párbeszédekben, a cselekményben és a humorban rejlett. A mai gyerekek számára ezek már ódivatúnak tűnnek és kevésbé vagy egyáltalán nem kötik le őket, mert teljesen más stílusú, tartalmú és dinamikájú animációkhoz vannak szokva. Ezzel a ténnyel valószínűleg az alkotók is tisztában voltak és a mozivászonra adaptálás során Vörösmarty művét, Dargay Attila szellemiségét, a nosztalgiafaktort és a mai trendeket próbálták meg oly módon ötvözni, hogy az minden korosztály számára szórakoztató élményt nyújtson.
A rajzfilm dialógusaival kikacsint a mára, Speier Dávid a töle megszokott szellemességgel aknázta ki a magyar nyelv (játékra hívó) lehetőségeit, melynek köszönhetően a szöveg friss, humoros és szórakoztató. Balassa Krisztián forgatókönyvíró az alapmű lényegét megfogva egy közérthető és mindenki számára befogadható történettel állt elő, ami kevésbé szofisztikált és elsősorban a humorra, a helyzetkomikumra, az ármányra és a tévedésre épít, könnyed hangnemet megütve. A Csongor és Tünde jelen adaptációja méltó emléket állít Dargay Attila munkásságának, miközben közérthető módon tolmácsolja Vörösmarty művének legfontosabb gondolatait, a tanyanyag részeként ebben a formában a tizenévesek számára is könnyebben megemészthető. Színvilágát, grafikáját, cselekményét és párbeszédeit tekintve modern felfogásban valósult meg, de a karakterek megjelenítése, az animáció bája, humora és pajkossága révén kedves emlékeket ébreszt az idősebb korosztályban, így családi moziként is jól funkciónál.
