Építőipari tanácsadás kicsit szabadszájúan, de nagyon érthetően

KömKel: minden, ami családi ház...

Halálra ítélt vályogházak

2021. július 31. - KömKel

Nem leszek népszerű ezzel az írással azok körében, akik ilyen házban laknak, vagy környezettudatosság miatt vályog-pártiak.

2021. július 01-én az Innovációs és Technológiai Minisztérium megjelentette a Magyarország Hosszú Távú Épületfelújítási Stratégiáját (HTFS), melyben (többek között) 2050-re tűzte ki célul, hogy a magán- és középületeink felújítás révén nagy energiahatékonyságúak, vagy karbonsemlegesek legyenek.

Azt most hagyjuk, hogy ennek mennyi a valós realitása, a célt ki kellett tűzni és persze alapvetően egyet is lehet vele érteni. 

A stratégián belül a vályogházakra külön kitértek:

nem javasolt felújítani, mert az értékük (gyakran az elhelyezkedésükből is adódóan) olyan alacsony, hogy a felújítás piaci értéken nem térül meg. (…) A nagy energiafelhasználás mellé gyakran társulnak szerkezeti problémák, és alacsonyabb lakókomfort (…) Ebben az esetben bontásuk jelenthet megoldást. Ezért felújításukra célzott támogatási program indítása nem célszerű.

Természetesen azonnal felhördültek a különböző egyesületek, némelyik azért, mert a természetes anyagokból építés mellett kötelezte el magát, némelyik pedig azért, mert ezekben az épületekben jellemzően alacsony jövedelmi csoportba tartozók élnek.

valyoghaz.jpg

Nem kevés épületről van szó, kb 600.000 vályogházról és a bennük élő 1 millió emberről beszélünk.

A háznézések során természetesen belefutok vályog/vegyes falazatú épületekbe is, sőt, életem első két évtizedét vályogházban töltöttem. Kőműves fia vagyok, édesapámmal sokat jártam már gyerekként is a környező falvakba épületfelújításokra, besegítve az öregnek segédmunkásként, aminek során a koszon kívül ragadt rám némi szakmai tudás is.

Jelenleg a második saját kezem által épített családi házban élek, melynek egy része régi Kádár-kocka felújítva, a többi része új bővítmény.

Sokszor meséltem már a blogon és kommentekben az épületvásárlásunk kálváriáját 2009-ből, de mivel tipikusan "amikor a hóhért akasztják" történet, ezért tanulságos.

Az ingatlanon egy L-alakú épület volt, eleje egy 7x10-es Kádár-kocka, a hátulja egy kisméretű téglás régebbi épületszárny. Ezen a szárnyon a külső vakolat több helyen le volt esve, látszott a kisméretű tégla. Én azért megkértem vásárlás előtt az eladót, hogy végezhessek már feltárást pár helyen...

Három különböző helyiségben, három különböző magasságban levertem belül is a vakolatot, mindhárom helyen kisméretű téglát találtam. Megnyugodtunk, megvettük az épületet.

Mivel a hátsó rész tetőszerkezetét igencsak megrágta a szú és az idő vasfoga, a komplett csere mellett döntöttünk, ezzel is számoltunk az átalakításnál. Amikor lebontottuk a tetőt, jött a meglepetés: a teljes hátsó rész falazata vegyes, vályog, valamint három soronként kisméretű tégla. (mindhárom helyen sikerült eltalálni pont ezt a feltárásnál)

A vegyes falazatnál mindenféle szempontból a gyengébb anyag tulajdonságai a mérvadóak, ez a fal vályogfalnak tekinthető. Egy pillanatig sem hezitáltam, lebontottuk a teljes hátsó épületrészt, új alapozás, új falak, stb. Több milliós be nem tervezett költség és 9 hónap csúszás lett az eredménye...

Miért nem vállaltam a vályogrész felújítását?

1. Az utca legmélyebb pontján van a házunk, nagy esőben két folyó közé szorul az épület, ahogy lezúdul a csapadék mellette.

2. Se megfelelő alapozása, se vízszigetelése nem volt a falaknak.

3. Egy energiahatékony épületet szerettem volna létrehozni, amihez 15-20 évente kell maximum hozzányúlni a festésen kivül.

4. Mivel nem nyertünk a lottón, értékálló épületre volt szükségünk, amire banki hitel rendesen felvehető.

Amikor esetleg vályogházat kell néznem vásárlás előtt, mindig rákérdezek, hogy "ennyire gazdag vagy?" Vályogházat vásárolni és fenntartani ugyanis vagy sok pénzt igényel, vagy pedig sok saját (hozzáértő) munkát.

Miért?

A vályogházak mikroklímája kiváló lakókörnyezetet biztosít a benne lakók számára, ez tagadhatatlan tény.

Ám ahhoz, hogy ez a lakókörnyezet a mai kornak megfelelő komfortfokozatot is jelentsen, sok minden szükséges.

A vályogházak a közhiedelemmel ellentétben nem jó hőszigetelők. Kétszer jobbak, mint a tömör tégla falazatok, viszont kétszer rosszabbak, mint a modern vázkerámia falazatok, a jelenlegi minimum követelményeknél pedig háromszor rosszabbak.

A páraáteresztő tulajdonsága miatt megfelelő anyagot és technológiát kíván kivül és belül egyaránt. Tehát a sima mészvakolat, vagy a sima "hungarocell" nem jó rá, sőt káros is.

Ugyanez igaz a padlóra, ott sem szabad(na) durrbele módszerrel betonozni és "greslapozni".

Megvannak a jól bevált, kidolgozott technológiák, a kereskedelmi forgalomban kapható anyagok ahhoz, hogy egy vályogház felújítása és esetleges energetikai korszerűsítése megfelelően történjen. Ezek azonban többe kerülnek, mint egy "normális" téglaház felújítása során felhasznált anyagok.

Akkor még nem beszéltünk az építőipar többi területét is sújtó fő problémáról: a szakemberhiányról.

A kivitelezők szűk köre ért a vályogházakhoz és az idő előrehaladtával kiöregszenek ők is ebből, ahogy már én sem tudom fateromat kikérdezni ezekről, vagy akár a segítségét kérni...

Természetesen akadnak lelkes fiatalok, akik átveszik a stafétabotot, de a számuk elenyésző.

Maradnak a kontárok, a mindenhez (is) értő "szakemberek", akik inkább csak rontanak a épületek állagán, felújítás címén.

Ami engem végigkísért a gyerek- és ifjúkoromban, az az volt, hogy 3-4 évente mindig akadt valami a szülői házon, ami beavatkozást igényelt. Vakolatjavítás jellemzően, akadt amikor rágcsálóinvázió miatt kellett komolyabb faljavítást eszközölni, de egy alkalommal egy csőtörés okozott igen komoly problémát.

Az, hogy a vakolat nem egyenes, a hajszálrepedések állandóan jelen vannak, az adott technológia velejárói. 

Fel lehet tehát újítani jól is egy vályogházat, még akár a hiányzó alapozást és vízszigetelést is lehet pótolni. De mindez sok pénz, sok idő, sok türelem.

A finanszírozás oldala egy központi kérdés. Az illetékes minisztérium nem köntörfalazott és (számomra is meglepő módon) teljes mértékben egyet tudok érteni velük. 

Az egyetértésben bólogató párosunkhoz csatlakoznak a pénzintézetek is. Két mumusuk van az ingatlanfedezeti hiteleknél: a minősített szerkezet nélkül épített könnyűszerkezetes épületek és a vályogházak. Mindkettő piaci alapon hitelképtelen, pláne 15-20 éves távlatban.

Nem tudom, hogy mi vár a jelenleg is vályogházakban élő százezrekre, pláne mivel jó részük anyagilag sem engedhet meg magának egy korszerűsítést. De az nem megoldás, hogy olyan épületekre locsoljuk el a felújítási keretet, amik élettartama és értékállósága erősen kérdőjeles.

Kihalt falvakban skanzen-jelleggel felújított vályogházakra nincs szükség.

A vályogházak legnagyobb ellensége a kihasználatlanság, az elhanyagolás. Míg egy téglaépület állagromlása hosszú idő után éri el a visszafordíthatatlan állapotot, addig a vályogházak esetén egy csőtörés, vagy egy eltömődött ereszcsatorna végzetes károkat okozhat rövidtávon is.

Mai modern, rohanó világunkban a vályogház egy romantikus ábránd. Egy gyermekkori álom megvalósult retro-autója, ami áll a garázsban sok-sok millió forintból felújítva, ám évente csak azon a pár napon van használva, amikor süt a nap, száraz az aszfalt... és amikor egy ilyen kocsisétáltatás után letakarjuk a ponyvával, lekapcsoljuk a villanyt, megállunk még a sötétben egy kicsit hallgatózni.

Halljuk vajon a rozsda csámcsogását az alváz felől, vagy a csillogó festék alól? Reménykedünk benne, hogy nem, mert az újabb több százezres kiadást jelent és egy szezon kiesik (ismét).

A bejegyzést kommentelni ITT lehet. 

A bejegyzés trackback címe:

https://komkel.blog.hu/api/trackback/id/tr8716644370
süti beállítások módosítása